A naptárra nézve elkezdődött a kampány, de igazán nem történik semmi. Mintha a pártok nem tudnák, hogy mit is akarnak ezzel az országgal. Félnek a másiktól, szeretnének parlamenti helyeket, pénzt, audit, mobiltelefont, de még mindig a jelöltállítással, a székek, fotelok elosztásával vannak elfoglalva.
Mindenki várja, hogy a Fidesz előbb-utóbb előáll a farbával, de ezidáig program helyett csak az szivárgott ki, hogy a celebplázában készülnek nagybevásárlásra. Láthatón nekik nem sürgős, az iramot a hajrában nem a jelentős győzelemre álló csapatok szokták diktálni.
Az MSZP és kormánya bebukott a vagyonadóval, közben Bajnai ismét rosált Mesterházival, úgy látszik ők is belátták, hogy a múltkori helycsere, elég gagyira sikerült. Még mindig tart a belső csatározás a befutónak látszó helyekért. Önbizalomhiányosan nehezen indulnak egy utolsó rohamra.
Az LMP és az MDF nem tudott semmit kitalálni, ezért sokadszorra bemutatkozott egy-egy politológusuk, akiktől megtudtuk, hogy nagyon szeretnének hatalmat, mert a disznótoros illata őket is elcsábította egy kis kolbászozásra. Az MDF jelöltállító castingja, lassan elhomályosítja a műfajteremtő MSZP miniszterelnök-kereső showját. Nehéz úgy koncertet adni, ha a kisérő hangszerek folyamatosan változnak. Hol fuvolista, majd egy köcsögdudás ugrik be. Mentségükre legyen mondva ők is elismerik, még a próbateremben túlóráznak.
Baloldali értelmetleniségeink, amint azt előre jeleztük beindultak: Miklósi Gábor befogott orral önigazol, Gavra Gábor és Hont András az MDF-ben csalódik Debreczeni indítása miatt, miközben pedig Debreczeni hangján írnak a Fidesz-ről - nagyon savanyú a szőlő szegényeknek, Heller Ágnes pedig aczélgyörgyi útmutatásban részesíti azokat, akiknek Mester Ákos lapja mondja meg ki a demokrata. Ekkor eszünkbe jut, hogy Mester Ákos - saját bevallása szerint, - Mindszenty kínvallatójától, az ÁVÓs, kommunista Ipper Páltól tanulta a tisztességet, a világlátást, a csapatszellemet...
Ezt, a kampánynak nevezett bohóckodást elnézve, nincs könnyű helyzetben az elemző, aki jobb híján olyan fajsúlyos témákat boncolgat blogjában, minthogy mi lenne, ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, vagy üljenek-e polgármesterek a parlamentben, avagy az alkotmánybíróság legutóbbi döntése, esetleg hogyan hathat a kampányra.
Ennek az unalmas, teszetosza helyzetnek csak a Fideszben örülnek, akik a jelenlegi állás szerint ugyanazon a szinten állnak, mint a gyurcsányizmus beköszönte előtt. Olyan ez mint a magyar foci. Aki lassabban felejt el focizni az lesz a bajnok. Nemzetközi meccseken meg úgyis csak akkor van esélyünk ha barátságos.
Hogy gondolatban egy kicsit felkavarjuk az állóvizet, egy nem túl merész jóslásra vállalkozunk, amely szerint a kampány előrehaladtával az emberek kicsit elkezdenek majd érdeklődni a pártok tervei felől, s ezen éppen a narancsosok fognak majd legjobban meglepődni...
